Válság

Szorongatom, ma többre nem telik,
s üres lapokra rajzolom magam.
Ittam, hiába, így lesz reggelig;
az arcom lángol, s egyre zúg agyam.

Most vettem észre, eddig nem zavart,
hogy elkent foltjaim színt vallanak.
Pontok, vonal, sziget s amott a part,
s mindez pár görbe ujjam rabja csak.

Majd összegyűröm, történt már ilyen,
s kezdem sietve újabb művemet.
Kész lennék hinni érte bármiben,
holott tudom, parancsra nem lehet.

2017.11.03.

Kategória: Versek | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.