Temetés

Eső szitált és holtak énekeltek,
az ázott úton köd mászott utánam.
A gödröt néztem, félhomállyal telt meg;
és árnyak jöttek, szép sötét ruhában.

Karmolt a szél, megrázott minden bokrot,
virág didergett reszkető kezemben.
Szürkült az ég, majd vállaimra omlott,
lelket sirattam, hamvakat temettem.

2017.11.17.

Kategória: Versek | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.