Szerelem

Arcomhoz érsz, akár egy könnyű fátyol,
nem hallom, érzem mindegyik szavad;
reszketsz Te is, hiszem, most mégse fázol,
hajadra cseppnyi lámpafény tapad.

Füledbe súgok, álmot, lusta holdat.
Aludj! S én éjjel nézem csendedet,
s mihelyt az égen Isten egyet forgat,
a napra dísznek Téged festelek.

2017.12.13.

Kategória: Versek | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.