Gyász

Sajognak karjaim, ma újra gödröt ások,
egy év se telt bele, s ez itt a harmadik.
Pihennék, nem tudok, gyász-szülte látomások
gyötörnek szüntelen napesttől hajnalig.

Húgom zokogni kezd, öcsém halk hangja reszket,
egy percre alszom el: s anyámat mosdatom,
hajába fésülök szavakból egy keresztet,
s a rút halál kacagja legszebb mondatom.

2017.11.10.

Kategória: Versek | Gyász bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Válság

Szorongatom, ma többre nem telik,
s üres lapokra rajzolom magam.
Ittam, hiába, így lesz reggelig;
az arcom lángol, s egyre zúg agyam.

Most vettem észre, eddig nem zavart,
hogy elkent foltjaim színt vallanak.
Pontok, vonal, sziget s amott a part,
s mindez pár görbe ujjam rabja csak.

Majd összegyűröm, történt már ilyen,
s kezdem sietve újabb művemet.
Kész lennék hinni érte bármiben,
holott tudom, parancsra nem lehet.

2017.11.03.

Kategória: Versek | Válság bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Halottak napján

Egykor bezárult ajtók nyílnak újra,
árnyak lopóznak nesztelen feléd;
választ remélve súgsz a résen túlra:
ismétled egyre holtjaid nevét.

Márványba vésett számjegyek remegnek,
szirmok lehelnek gyertyaillatot.
A szél nyújt kendőt szürkülő szemednek,
s köréd gyűl csendben mind, ki itt hagyott.

A múlt borul rád, hallgatsz, mint az alkony,
s átlépsz a bánat-szülte álmokon.
Bolyongsz, hol béke szépül minden arcon
s komor kövek közt áldott fény oson.

2017.10.26.

Kategória: Versek | Halottak napján bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Vasárnap kora reggel

Szobám falán elalszik minden árnyék,
s az utcalámpa fénye elköszön.
Kicsit még fekszem, mintha jelre várnék,
majd arcot öltök, és felöltözöm.

A szürke füsttel szerteszáll egy álom,
utánanézek, s lábam nógatom.
Elindulok, mint mások, úgy csinálom:
hamis mosollyá gyúrom sóhajom.

A járda ázott, rajta szél rohangál,
a vaskorlátnak kócos csitri dől.
Részeg suhancok, hangjuk több a soknál,
jönnek felém a ködlő semmiből.

A konyha álmos, szunnyad még a tűzhely,
szemembe néz a dermedt bableves.
A munka vár egy láda marhaszűzzel;
vendégnek lenni volna érdemes.

2017.10.20

Kategória: Versek | Vasárnap kora reggel bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Ma már tudom…

A nap sütött, felhő se járt az égen,
s anyám körött lángot fogott az éden.
Szakadt a pánt, ő rémülten sikoltott,
egy sem segített, mind ölelni volt ott.

A fűre lökték, vére folyt a combján,
kettő lefogta s egy lihegte: rosszlány.
Amint az végzett, készen állt a másik,
csorgott a nyáluk szájuktól bokáig.

Így játszadoztak majd egy óra hosszat,
s anyám megértett minden földi rosszat;
még azt se látta, arcát eltemette:
egy hószín lepke mint rebbent felette.

Ma már tudom, apám hiába várom:
izzott, kihunyt s füstté lett mind a három.

2017.10.06

Kategória: Versek | Ma már tudom… bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Üzenet

A csöppnyi fényt, mit én hoztam magammal,
ha elmegyek, az asztalon hagyom.
Talán majd téged egy nap megvigasztal,
ha itt leszel, s mit látsz, az fáj nagyon.

Ma még a fák, mondják, az égig érnek,
de én tudom, a lombok fellegek;
az ágak olykor bábjai a szélnek,
s bimbók közt gyakran férgek rejlenek.

A városokban házak omladoznak,
sötét utcákon mindenütt szilánk.
Bölcsek hazudnak lámpát csillagoknak,
s bolondok gyűrnek ráncokat miránk.

Egyik kezével gödröt ás az ember,
másik kezével holnapot temet.
Ki mást csinálna, lassan szólni sem mer;
reszketve áll a gyertyaláng felett.

Mi jönni fog, hogy meglásd, nem kívánom;
s nem könnyű azt, hidd el, kimondanom:
habár tudom, már régről űz egy álom,
maradj, ha jobb, a másik oldalon.

2017.09.22

Kategória: Versek | Üzenet bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Köldökzsinór

Régen beszéltünk, van vagy negyven éve,
nem tűnt fel eddig, hosszú volt a csend.
Most úgy igyekszünk, mindent félre téve,
akárha tudnánk, mindez mit jelent.

Ajtót nyitunk egy ismeretlen útra,
elmondom ezt, s te elmeséled azt.
Minek hazudnánk, semmi nem lesz újra,
s ha szebb a szó, úgysem nyújt több vigaszt.

A sóhajok sok mindent eltakarnak,
a mondatok közt ott a félelem;
szemünkben mélyen álmok és sugallmak,
így nézünk vissza, át az életen.

Időnk kevés, talán majd fent a fényben
elég lesz egyszer néhány pillanat;
s akkor lehet, még jobban is megértem,
miként köt hozzád az, mi elszakadt.

2017.09.30

Kategória: Versek | Köldökzsinór bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Az Ősz

Haragját hozva tágra nyílt szemében,
a hídon át az izmos Ősz rohan.
Szelet kavar s a fákra csap merészen;
hajában felhők csüngnek rongyosan.

Kihűlt padokra csendet szór a parkban,
a hintaláncra bánatot sodor,
majd szirmokat tép s eldobálja halkan;
tócsák tükrében látni, mily komor.

Amerre lép, elalszik minden árnyék,
szavára lámpák gyúlnak délután.
Néhány bokornak hagyja, hogy még játsszék,
s a rőt bogyókra foltot ken sután.

A lenge ingre rádob egy kabátot,
amint a hold kél, morcosabb megint,
s ahol temetni tegnap gödröt ásott,
a sápadt nyárra gúnyosan legyint.

2017.09.15

Kategória: Versek | Az Ősz bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kampány

Mesébe illő tájon át,
ne kérdezd, merre visz az út!
Plakát ragyog rád, láss csodát,
feledj valót és méla bút!

Csak jól figyelj, s én terv szerint,
eléd cseppentem mézemet,
s ha látsz olyat, ki rám legyint,
jegyezz fel minden részletet!

Akad gödör s van még veszély,
ezért ér körbe madzagom,
s azért kell korlát, hogy ne félj…
kezed remegni nem hagyom.

Szemed legeltesd zöld gyepen,
s egyél, lekvár a színpadon!
S míg véred szívja szellemem,
Hidd vagy hazudd: így jó nagyon!

2017.09.09

Kategória: Versek | Kampány bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Valóság

A villanydróton varjú károg,
a pózna mellett macska ül.
Megannyi mocskot rejt az árok,
s csak dudva nő a ház körül.

A lépcsőn áll egy kócos asszony,
körötte csikkek és szemét;
legyintve mondja, ott rohadjon,
s átlép egy súrolókefét.

Kutyák ugatnak, ég a lámpa;
csönget, ma már a második.
A konyhaszéken két kis árva,
s az anyjuk nyögve álmodik.

2017.08. 20

Kategória: Versek | Valóság bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva