Őszi éjjel

Avart taposva jár a lomha árnyék,
percek rohannak, bár az óra áll;
s ködök gyötörte lüktető halánték
mögött bolyong sok esztelen halál.

A szél üvölt, mint rossz ügyész, ha vádol,
magamra öltöm szép kabátomat.
Elindulok feléd, lehetsz Te bárhol,
hideg homályban holdfény támogat.

2016.10.29.

Kategória: Versek | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.