Kép

Időd rohan, s fényből már sok veszett el;
zöld vásznadon gödörnyi változás.
Kéket se festhetsz kormos, rossz ecsettel:
reménytelen, mint még megannyi más.

Az álmaidban mindhiába szépül,
rideg valóság: elnagyolt a táj.
Fehér kövekből szürke folt lett végül,
amit takargat ponyva és homály.

2016.10.20

Kategória: Versek | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.