Gyász

Sajognak karjaim, ma újra gödröt ások,
egy év se telt bele, s ez itt a harmadik.
Pihennék, nem tudok, gyász-szülte látomások
gyötörnek szüntelen napesttől hajnalig.

Húgom zokogni kezd, öcsém halk hangja reszket,
egy percre alszom el: s anyámat mosdatom,
hajába fésülök szavakból egy keresztet,
s a rút halál kacagja legszebb mondatom.

2017.11.10.

Kategória: Versek | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.