Éjjel

Törött tükör ezer szilánkja csillan.
Csendben hegednek lüktető sebek.
Bezárt szobák, csak itt-ott ég a villany,
s a lomha árnyak földre fekszenek.

Az ágy alá az éj seper keresztet,
s előkerülnek elveszett szavak.
Magára lel, ki fényben félve reszket,
s avval, ki alszik, holtak játszanak.

2016.12.16

Kategória: Versek | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.