andraskolev bejegyzései

Ösztönök

A férfi nem szól, most már csak legyint. Az asszony arcán lángra gyúl a seb. Pohár törik, majd újra egy megint, s a sok szilánk, mind egyre élesebb. A gyermek retteg, karján ráng a fény. Úgy elszaladna, tudja, nem lehet. … Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Versek | Szóljon hozzá most!

Kocsma

A ház alatt sok csonkig égett lámpa, minden sarokban lomha félhomály. Elvész a fény a megcsorbult pohárba’. Szavakra dől az ócska muskotály. A falnál ferdén áll egy fonnyadt asszony, fejére száll s kontyot bont a gőz. Már ő se tudja, … Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Versek | Szóljon hozzá most!

Közöny

A vaksötétben, hogyha felriadtam, hiába szóltam, nem felelt anyám. Alig volt gondja, mondják, énmiattam; ott élt a város másik oldalán. Csak néha jött el, végül elfelejtett, milyen volt akkor, már nem is tudom. Egyszer még láttam, ült az ablak mellett … Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Versek | Közöny bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

A roncs

Komor sziklák alatt a fuldokló homokban, hol partokká alél a végtelen meder, vihartól tépve és a naptól megkopottan, mint alvó szörnyeteg, ijesztő roncs hever. Nyirkos deszkái közt kagylók, csigák tanyáznak, hínár rohad s mit még a tenger itt hagyott; hálói … Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Versek | A roncs bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Porzás

A fák alatt aranyló fény cikázik, s egymáshoz érnek suttogó kezek. Árnyék oson, nyomában leng egy másik, s ábrándot rejtő bokrok rezgenek. A parton tárva-nyitva minden ablak, sóhajt sodor az önfeledt folyam. Leszáll az est: a bátrak ott maradnak az … Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Versek | Porzás bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Otthon

A bokrok alján ébredő sötét; a régi csapnál rózsa hajt fejet, gyümölcsfa ejti földre köntösét, s dongó kering egy tál eper felett. Hajadban lepke: két fehér szirom, kenyér s pohár a kerti asztalon. Szemedbe nézek, ajkadról iszom, s úgy, mint … Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Versek | Otthon bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Távozás

Indulsz, hová mégsem jutsz el soha, miként jöttél, a lépted tétova; s azt suttogod, lehet, nem érte meg, szemed sarkában halvány fény remeg, s fejed felett, mint rongyok csüngenek, a felhők szélét markoló egek. Mit hagysz, kevés, de oly sokat … Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Versek | Távozás bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Mégsem

Gyúlhat szörnyű kín korbácsok szavára, s kélhet közöny, ha már a szív se lát, téphet sebet tövisbokornak ága, s áldott kezet rozsdás szög üthet át, döfhet lyukat csontok közé a dárda; ember tagadhat fényt és életet, állíthat őrt a szikla … Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Versek | Mégsem bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Nélküled

A sárga bögrén halk mosolyt hagyott az ajkad, s papírlapon nevet, mit suttogott kezed; s a pléd, amellyel tegnap válladat takartad, a ráncait vigyázva súgja: nem feled. Tükrömben csillogás, szólok s Te visszanézel, a függöny széle leng, megérint illatod. Itt … Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Versek | Nélküled bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Tavasz

Patak csobog a fáradt híd alatt; s akárha vérző állat ellene: faág zihál, még télről itt ragadt, s egy farkasarcú árnyék leng vele. Bokrok között kövér gyerek lapul, reszket s megtörli izzadt homlokát. Tavasz van, tudja, s tűri szótlanul… Gúnyos … Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Versek | Tavasz bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva