andraskolev bejegyzései

Az Ősz

Haragját hozva tágra nyílt szemében, a hídon át az izmos Ősz rohan. Szelet kavar s a fákra csap merészen; hajában felhők csüngnek rongyosan. Kihűlt padokra csendet szór a parkban, a hintaláncra bánatot sodor, majd szirmokat tép s eldobálja halkan; tócsák … Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Versek | Szóljon hozzá most!

Kampány

Mesébe illő tájon át, ne kérdezd, merre visz az út! Plakát ragyog rád, láss csodát, feledj valót és méla bút! Csak jól figyelj, s én terv szerint, eléd cseppentem mézemet, s ha látsz olyat, ki rám legyint, jegyezz fel minden … Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Versek | Szóljon hozzá most!

Valóság

A villanydróton varjú károg, a pózna mellett macska ül. Megannyi mocskot rejt az árok, s csak dudva nő a ház körül. A lépcsőn áll egy kócos asszony, körötte csikkek és szemét; legyintve mondja, ott rohadjon, s átlép egy súrolókefét. Kutyák … Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Versek | Valóság bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Végső pillanat

Egy rideg szobában, dermedt délután, méla csend és fonnyadt alma szag van. Szürke fény remeg a párnákon puhán, s ráncos asszony fekszik mozdulatlan. Bőre színtelen, az ajkán csöppnyi vér, s lábain, mint kőrakás a paplan. Sóhajt hirtelen, szemével inni kér, … Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Versek | Végső pillanat bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kivonat

Időm telik, lassan mindent tudok magamról. Mit múltam rejteget, szavakra tördelem. Az ujjaim között sárral kevert aranypor; s megannyi régi én időzik itt velem. Akad, mit nem hiszek s van még, amit nem értek. A zaj mellébeszél, a csendre hallgatok. … Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Versek | Kivonat bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Eső után

A tűlevélen vízcseppek gurulnak. A régi hídon csapzott eb fut át. Dús lombok isszák illatát az útnak, s a gondnok füttyent, most váltott ruhát. A szállodában nyitva minden ablak. Egy férfi izzad, könnyű nőt cipel. A pincérlányok székek közt szaladnak, … Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Versek | Eső után bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Ösztönök

A férfi nem szól, most már csak legyint. Az asszony arcán lángra gyúl a seb. Pohár törik, majd újra egy megint, s a sok szilánk, mind egyre élesebb. A gyermek retteg, karján ráng a fény. Úgy elszaladna, tudja, nem lehet. … Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Versek | Ösztönök bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kocsma

A ház alatt sok csonkig égett lámpa, minden sarokban lomha félhomály. Elvész a fény a megcsorbult pohárba’. Szavakra dől az ócska muskotály. A falnál ferdén áll egy fonnyadt asszony, fejére száll s kontyot bont a gőz. Már ő se tudja, … Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Versek | Kocsma bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Közöny

A vaksötétben, hogyha felriadtam, hiába szóltam, nem felelt anyám. Alig volt gondja, mondják, énmiattam; ott élt a város másik oldalán. Csak néha jött el, végül elfelejtett, milyen volt akkor, már nem is tudom. Egyszer még láttam, ült az ablak mellett … Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Versek | Közöny bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

A roncs

Komor sziklák alatt a fuldokló homokban, hol partokká alél a végtelen meder, vihartól tépve és a naptól megkopottan, mint alvó szörnyeteg, ijesztő roncs hever. Nyirkos deszkái közt kagylók, csigák tanyáznak, hínár rohad s mit még a tenger itt hagyott; hálói … Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Versek | A roncs bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva