2017. október hónap bejegyzései

Vasárnap kora reggel

Szobám falán elalszik minden árnyék, s az utcalámpa fénye elköszön. Kicsit még fekszem, mintha jelre várnék, majd arcot öltök, és felöltözöm. A szürke füsttel szerteszáll egy álom, utánanézek, s lábam nógatom. Elindulok, mint mások, úgy csinálom: hamis mosollyá gyúrom sóhajom. … Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Versek | Vasárnap kora reggel bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Ma már tudom…

A nap sütött, felhő se járt az égen, s anyám körött lángot fogott az éden. Szakadt a pánt, ő rémülten sikoltott, egy sem segített, mind ölelni volt ott. A fűre lökték, vére folyt a combján, kettő lefogta s egy lihegte: … Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Versek | Ma már tudom… bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Üzenet

A csöppnyi fényt, mit én hoztam magammal, ha elmegyek, az asztalon hagyom. Talán majd téged egy nap megvigasztal, ha itt leszel, s mit látsz, az fáj nagyon. Ma még a fák, mondják, az égig érnek, de én tudom, a lombok … Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Versek | Üzenet bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Köldökzsinór

Régen beszéltünk, van vagy negyven éve, nem tűnt fel eddig, hosszú volt a csend. Most úgy igyekszünk, mindent félre téve, akárha tudnánk, mindez mit jelent. Ajtót nyitunk egy ismeretlen útra, elmondom ezt, s te elmeséled azt. Minek hazudnánk, semmi nem … Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Versek | Köldökzsinór bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva