2017. június hónap bejegyzései

Közöny

A vaksötétben, hogyha felriadtam, hiába szóltam, nem felelt anyám. Alig volt gondja, mondják, énmiattam; ott élt a város másik oldalán. Csak néha jött el, végül elfelejtett, milyen volt akkor, már nem is tudom. Egyszer még láttam, ült az ablak mellett … Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Versek | Közöny bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

A roncs

Komor sziklák alatt a fuldokló homokban, hol partokká alél a végtelen meder, vihartól tépve és a naptól megkopottan, mint alvó szörnyeteg, ijesztő roncs hever. Nyirkos deszkái közt kagylók, csigák tanyáznak, hínár rohad s mit még a tenger itt hagyott; hálói … Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Versek | A roncs bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Porzás

A fák alatt aranyló fény cikázik, s egymáshoz érnek suttogó kezek. Árnyék oson, nyomában leng egy másik, s ábrándot rejtő bokrok rezgenek. A parton tárva-nyitva minden ablak, sóhajt sodor az önfeledt folyam. Leszáll az est: a bátrak ott maradnak az … Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Versek | Porzás bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Otthon

A bokrok alján ébredő sötét; a régi csapnál rózsa hajt fejet, gyümölcsfa ejti földre köntösét, s dongó kering egy tál eper felett. Hajadban lepke: két fehér szirom, kenyér s pohár a kerti asztalon. Szemedbe nézek, ajkadról iszom, s úgy, mint … Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Versek | Otthon bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Távozás

Indulsz, hová mégsem jutsz el soha, miként jöttél, a lépted tétova; s azt suttogod, lehet, nem érte meg, szemed sarkában halvány fény remeg, s fejed felett, mint rongyok csüngenek, a felhők szélét markoló egek. Mit hagysz, kevés, de oly sokat … Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Versek | Távozás bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Mégsem

Gyúlhat szörnyű kín korbácsok szavára, s kélhet közöny, ha már a szív se lát, téphet sebet tövisbokornak ága, s áldott kezet rozsdás szög üthet át, döfhet lyukat csontok közé a dárda; ember tagadhat fényt és életet, állíthat őrt a szikla … Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Versek | Mégsem bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Nélküled

A sárga bögrén halk mosolyt hagyott az ajkad, s papírlapon nevet, mit suttogott kezed; s a pléd, amellyel tegnap válladat takartad, a ráncait vigyázva súgja: nem feled. Tükrömben csillogás, szólok s Te visszanézel, a függöny széle leng, megérint illatod. Itt … Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Versek | Nélküled bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Tavasz

Patak csobog a fáradt híd alatt; s akárha vérző állat ellene: faág zihál, még télről itt ragadt, s egy farkasarcú árnyék leng vele. Bokrok között kövér gyerek lapul, reszket s megtörli izzadt homlokát. Tavasz van, tudja, s tűri szótlanul… Gúnyos … Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Versek | Tavasz bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Az ajtónál

Kínoktól szagló csont-fehér szoba, rácsról lecsüngő tintakék remény; árnyak fölött lágy fény libben tova s csak szürke csend marad kihűlt helyén. Idő csorog, sajgó múltat érlel; s gyufányi lángot markoló szemek még harcot vívnak egy szörnyű lénnyel, hiába tudják, úgyis … Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Versek | Az ajtónál bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Gyalázat

Leszállt az éj, s a támadó hajóhad a sűrű ködben végül partot ért. Fehér ruhád megint letépik Rólad, s kutyák harapnak húsba csontodért. Holdfény kacag ki földre dőlt keresztet, a kincseidre kalmár vet szemet. Az élők arcán holtak árnya reszket, … Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Versek | Gyalázat bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva