2017. május hónap bejegyzései

Télvég

A fák között megráng az alkony szőtte fátyol, kesergő ágakat himbál a téli szél. A szürke sziklakő havat siratva gyászol, s csalóka csillogás a tócsák szélinél. A sápadt fűben halvány illatok lapulnak, kidőlt karókat rozsdás drótdarab fog át, s amott … Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Versek | Szóljon hozzá most!

Mégis hiszünk

A homlokunkra ráncot írt az emlék, sajgó sebekre kéklő folt fagyott. Szemünkre folyt, magányos, téli esték zsebükbe gyűrnek minden csillagot. Beszélni fáj, fullaszt sok volt ígéret, a csend komor, de gúnyosan nevet. Sóhajtozunk, hogy álmunk semmivé lett, s féljük, ha … Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Versek | Szóljon hozzá most!

Végül

Nehéz szíved már nem vágyott újabb tavaszra, s e szörnyű, gyászos télbe döngölted Magad. Bánat gyötört, a torkodat méreg harapta, s csak vártad, jöjjön az, mi végleg elragad. Ágyat vetettél: olykor álom hullt szemedre. Virradt: homályos képek játszottak Veled. Ködökbe … Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Egyéb | Szóljon hozzá most!

A városon túl

A város oly közel, de mégis messze van, idáig nem jutott vonat fütyülte máz. Kifosztott holnapok, itt hagyva mocskosan, s romok közt roskatag, lakatlan, régi ház. Porlepte ajtaján eltévedt légy matat, penésszel fest a csend, pincében gomba nő. Szétmálló múltakat … Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Versek | Szóljon hozzá most!

Újszülöttek

A harsogó zajra már felpattant szemük, küzdelmes útjukat arcuk meséli el. Enyhíti kínjukat, ki földre szállt velük: a szomjazó tüdőkbe hűvös fényt lehel. Szelíden alszanak, s tejszínű álmaik egekből elhozott nyugalmat rejtenek. Kezük nem sejti még jövendő ráncait, s hártyányi … Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Versek | Szóljon hozzá most!

Szobák

Szobámba gyakran engedem a csendet, kizártam minden zörgő ablakot. Zaj nem kopogtat, lárma rég nem csenget, s falára vésett hangot hallgatok. Odébb az utca minden sarka lüktet, nem rest a város űzni látszatot. Szemet vakítva fénylik számos üzlet, sokaknak ünnep, … Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Versek | Szóljon hozzá most!

A bolond

A tegnapot nyitott szemekkel álmodom, amit napfény takart, az éj most megmutat. Fülemben zúg a csend, ágyamhoz árny oson, s lámpámról csillagok lógatják lábukat. Az asztalon kanál, holnapra gyógyszerek, fejemben ég a kép, keblemre hamva hull. Tükrömben más lakik, én … Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Versek | Szóljon hozzá most!

Téli csend

A tél megszőtte már a bokrok köntösét, s fagyos mosolyt vacog a meztelen szobor. Az égbolt csillagos, nincs teljesen sötét, s a szél a hegy felől nagy csendeket sodor. A csontos fák között didergő árny bolyong, roppan, bármerre lép, a … Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Versek | Szóljon hozzá most!

Gyermekek

Pompás házak között szikrákat hány az este, s a kertre boltosok szórják a csillagot. A gyermek ámul és legyint a hallevesre, alighogy annyit ért, ezúttal mit kapott. Van, hol szikkadt kenyérre sem jut sült szalonna, s pohárba nem csurog, csupán … Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Versek | Szóljon hozzá most!

Néhány rím

Kimért sorok darab fehér papíron: a vers, ne hidd, nem néhány rím csupán! Ha lelkem késztet, én csak akkor írom, sokan meg minden szippantás után. A nyelvem érdes, nem csipkézte érdek, előnynek félhold sincs a házamon. Állt már kufárnak költő … Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kategória: Versek | Szóljon hozzá most!