Kijárat

M.Nikolett emlékére

Bús félhomály kering az ágy körül,
a matracon holtsápadt lány hever,
szemére fátyol: szürke csend kövül,
s ajkán a sóhaj szüntelen teher.

Idő csorog, s a múltnak ad teret,
ködökbe vesznek elmaradt szavak.
Parányi szikrák csillagok helyett,
amint kigyúlnak máris alszanak.

Még ráng a hús, a függöny megremeg,
mint lepke száll, a lélek már szabad.
S hol árnyak járnak-kelnek reszketeg,
az ég ölén egy felhő szétszakad.

2018.01.12

Kategória: Versek | Szóljon hozzá most!

Ünnepek után

Az üzlet ablakában szende fények égnek
s hűlt csillagocskák csüngnek mozdulatlanul;
bent bábuk szenderegnek, seprű dől a széknek,
s kifosztott polcokon csupán a csönd lapul.

Egy cifra dróthuzal vigyáz sok szép kabátot,
minden mást összetart az olcsó cérnaszál.
Amott egy félcipő, már annyi lábat látott,
a nyelve erre lóg, fűzője arra áll.

Sarokban láda rejt pár foltot és szilánkot,
s a díszlet eltakar még számtalan sebet.
A padlón tűlevél, december elvirágzott,
s egy ócska, sárga maszk a lucfenyőn nevet.

2018.01.05

Kategória: Versek | Szóljon hozzá most!

A homály

A vén hegyekre ráfagyott a csend;
homály dülöng a fák közt egymagába,
a völgynek fordul, szürke hája reng,
térdig hóban nyomot sem ejt a lába.

A hídhoz ér, a vaskorlátra ül
s felnéz a házak álmos ablakára;
mögé lopódzik s észrevétlenül
karolja át az ólmos, esti pára.

2017.12.27

Kategória: Versek | Szóljon hozzá most!

Csendes éj

A nagyszobában díszített az ablak,
a porcelánon színes fény rohan,
s meglátod mását egykor volt magadnak,
tükrök ragyognak körben boldogan.

Arcodhoz ér lágy selyme most a szónak,
s elandalít az illatos fahéj.
Fiad karodban ring miként a csónak,
a part a holnap és a tó az éj.

Mit nem szeretsz, örömmel elfelejted,
ma nem hajolgatsz másik csillagért.
Marad magadra néhány röpke perced,
örvend a lelked, csend van, s újra ért.

2017.12.22.

Kategória: Versek | Csendes éj bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Betlehem

Zörgő zajokra csendet szórt az Isten,
a Földre angyalok, leheltek csillagot,
utaknak végén elporladt a nincsen,
a lelkeknek fény gyúlt és ajtók nyíltak ott.

2017.12.21.

Kategória: Versek | Betlehem bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Szerelem

Arcomhoz érsz, akár egy könnyű fátyol,
nem hallom, érzem mindegyik szavad;
reszketsz Te is, hiszem, most mégse fázol,
hajadra cseppnyi lámpafény tapad.

Füledbe súgok, álmot, lusta holdat.
Aludj! S én éjjel nézem csendedet,
s mihelyt az égen Isten egyet forgat,
a napra dísznek Téged festelek.

2017.12.13.

Kategória: Versek | Szerelem bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Lakoma

Sziréna hangja szól, az ördög épp mulat,
terített asztalon sok apró serpenyő;
vörös húsokban ég a gyilkos indulat,
s kanál és kés fölött ma úr a nyers erő.

A földre vér csorog, szájakról csüng a nyál,
a karmos tűzhelyen virít a nagy fazék.
A spájzban szótlan áll a bamba birka nyáj,
az ajtón tábla lóg: etesd, mert martalék.

Ki hajlong s bólogat, zsíros koncot rághat:
a lélek bőrkötésben közkedvelt fogás;
bár van, ki émelyeg, mást állít a látszat,
és abban kételkedni, rég kihalt szokás.

Az égről fényt harap a tűz, mely mindig ég,
a füst szemekbe száll, de nincs kit érdekel.
Az emberáldozat: sütési veszteség,
a cél, egy tepsiben kettő is férjen el.

A talpalávaló: dübörgő harci zaj,
a padló, terv szerint, egy fektetett kereszt.
Akad, ki félre nyel, de nincsen semmi baj,
egy szolga tolja rá a vajjal kent reteszt.

A korsó színezüst, a mézbor óarany,
könnyen megrészegül, ki éjjel jól lakott.
A böllér elköszön, már újra dolga van,
s kacagva indul el gyilkolni holnapot.

2017.12.10

Kategória: Versek | Lakoma bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Álmok

Amint az est leszáll, fény gyúl a másik parton,
s meglátom holtjaim felcsillanó szemét;
hol bármit kérhetek, csak merni kell akarnom,
szavamra színes jelmezt ölt a pőre lét.

Rég elveszettnek hitt utak nyomán bolyongok,
s szédülve lépek át a holnapok ködén;
örvendezek, mint lepkét kergető bolondok,
s egy lámpavasról szirmok hullanak körém.

S a híd után, hol tán a vén idő se járt még,
ezüst folyók csöndjét isszák a csillagok;
az arcom ráncain fehérlik minden árnyék,
ott ébredek s az boldogít, hogy itt vagyok.

2017.12.01

Kategória: Versek | Álmok bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Vidám dalok

Csorba Gusztávnak

Vidám dalokra van, hogy nem telik,
a lábam fáradt és az út nehéz.
Pedig tudom, még több is lenne itt,
mint fönt a kék rongy s lent a zöld penész.

Dúdolhatnék a szélről dallamot,
s nyarat dicsérne boldog énekem,
ha elfeledném, volt, de itt hagyott
időm a barna, őszi réteken.

De mást ne higgy, örömmel pengetem
tovább a könnyre hangolt húrokat;
és mit se bánd, ha szól a hangszerem,
miért is játszom mollban túl sokat.

2017.11.24.

Kategória: Versek | Vidám dalok bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Temetés

Eső szitált és holtak énekeltek,
az ázott úton köd mászott utánam.
A gödröt néztem, félhomállyal telt meg;
és árnyak jöttek, szép sötét ruhában.

Karmolt a szél, megrázott minden bokrot,
virág didergett reszkető kezemben.
Szürkült az ég, majd vállaimra omlott,
lelket sirattam, hamvakat temettem.

2017.11.17.

Kategória: Versek | Temetés bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva